A szülői felügyeleti jogok gyakorlásáról avagy közös joggyakorlás vagy valamelyik szülő feljogosítása
A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni. A szülői felügyelet közös gyakorlása során a szülők jogai és kötelezettségei egyenlők. A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét - korára, érettségére tekintettel - megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.
A közös szülői felügyelet (vagy ahogyan a szülők a hétköznapi nyelvben emlegetik) váltott gondoskodás az alapvető amikor a szülők egy háztartásban egy családként élnek. Ha a szülők az egymástól különválás mellett döntenek, akkor a közös szülői felügyelet csak és kizárólag akkor maradhat fenn, ha képesek továbbra is együttműködni egymással és közös döntéseket hozni a gyermek körüli kérdésekben. Ha nem tudnak egymással együttműködni, akkor már nem tud működni a közös szülői felügyelet sem, tehát a kiskorú gyermek érdekében kell valamelyik szülőt feljogosítani a felügyeleti jogok gyakorlására – hiszen a gyermeket nem érheti hátrány, amiatt, hogy a szülei nem tudnak közösen döntést hozni az őt érintő kérdésekben. Például a gyermeket be kell íratni az óvodába, iskolába akkor is, ha a szülők nem tudnak kompromisszumra jutni ebben a kérdésben. A gyermek érdekében ilyenkor a gyámhatóság jelöli ki a gyermek érdekében álló intézményt.
A szülők egyikének feljogosítása a felügyeleti jogok gyakorlására történhet a szülők közti megegyezéssel (ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglaltan) vagy ha nem megy a megegyezés, akkor a bíróság fogja egy összetett szempontsor mérlegelésével a jogszabályi előírások és a bírói gyakorlat rendelkezései alapján eldönteni azt, hogy melyik szülőt jogosítja fel a szülői felügyeleti jogok gyakorlására, vagyis a hétköznapokban melyik szülő járjon el a gyermekkel kapcsolatos kérdésekben. Hangsúlyozandó, hogy ez a szülői felügyeleti jogra feljogosítás se nem teljeskörű, se nem kizárólagos, mert a különélő szülőnek 5 tárgykörben (ezek: 1/ állampolgárság megváltoztatása, 2/ a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, 3/ a gyermek iskolájának választása 4/ a gyermek életpályájának választása és 5/ a kiskorú gyermeknek a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése) továbbra is megmarad a döntési joga. A felügyeleti jogok gyakorlására van az előbbiektől eltérő lehetőség is, ennek megismeréséhez fordulj ügyvédhez.
A szülői felügyelet tartalma
A szülőt a szülői felügyeleti jog főszabályként a gyermek születésétől annak nagykorúvá válása napjáig illeti meg. (Kivéve: ha bíróság vagy a gyámhatóság korlátozta a szülői felügyeleti jogát). Mit is jelent a szülői felügyeleti jog? A jogszabályi rendelkezések alapján a szülői felügyelet tartalmát az alábbi csoportosítással lehet körülírni:
A szülői felügyelet tartalma
1. A gyermek nevének meghatározása (szülők valamelyikének családneve vagy a családneveik kombinációi, és a keresztnév-választása)
2. A gyermek gondozása és nevelése (oktatási- nevelési intézmények megválasztása, életpálya választás, vallási neveltetés választása vagy a vallásmentes nevelés választása, orvos-választás, gondozás úgymint ápolás, ellátás, törődés, odafigyelés, gondviselés, szeretet-adása és kifjezése, értő figyelem, kommunikácó)
3. A gyermek vagyonának kezelése (gyermek javára gyűjtés és a gyermek javára való felhasználása avagy nagykorúvá válásakor a gyermek részére átadása)
4. A gyermek törvényes képviselete (oktatási intézmények, orvosoknál, hatóságok, bíróságok előtt)
+ gyámnevezés (Pl.: vészhelyzet esetére)
+ állampolgárság választása (második)
A szülői felügyelet jogot minden esetben a gyermek érdekének megfelelően, a gyermekkel való megbeszélés mellett és a gyermek véleményének figyelembe vételével lehet gyakorolni. A gyermekkel való kommunikáció és megbeszélés körében lásd a Mit érdemes tudni a szülő és gyermek kapcsolatáról c. cikket.
A gyermek tanulja a világot, Te mit tanítasz, milyen példát mutatsz neki? avagy Kire ütött ez a gyerek?*
A Gyermek jogairól szóló hazánkban is alkalmazandó Egyezmény szerint elő kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését; a gyermek tudatába kell vésni az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben tartását; a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet, valamint annak az országnak, amelyben él, továbbá esetleges származási országának a nemzeti értékei iránti és a sajátjától különböző kultúrák iránti tiszteletet; fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlőség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport és az őslakosok közötti barátság szellemében tudja vállalni a szabad társadalomban az élettel járó mindenfajta felelősséget; a gyermek tudatába kell vésni a természeti környezet iránti tiszteletet.
A fentiek csak akkor tudnak érvényesülni, ha Te magad is teszel érte. A gyermeket mint az általad és a párod (házastársad, élettársad) által teremtett életet meg kell becsülni.
Megbecsülni azt jelenti, hogy vigyázol rá, gondoskodsz róla, odafigyelsz rá, szeretettel veszed körül és nem teszel semmi olyat, amellyel a gyermeknek bármilyen módon ártanál (Árt például a másik szülő elleni áskálódás, a másik szülőnek a gyermek szemében való lealacsonyítása).
Alaptörvényünk szerint “Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.” Miben is, miként is tud ez megvalósulni? Az első lépés az, hogy önkritikát gyakorolsz és saját cselekedeteidben egészségesen kételkedsz : helyes-e az a példa amit a gyermeknek mutatsz (?), ha Veled így bánna valaki, ahogyan Te a gyermekeddel az elfogadható lenne-e a számodra (ha nem, akkor nyilván változnod kell), milyen példát akarsz a gyermekednek mutatni, amit ő kövessen (?). A második lépés az, hogy az előbbiek szerint meghatározott példát Te magad elkezded gyakorolni és ezt állítod példaként a gyermek elé. Egy nagyon egyszerű példa: ha azt várod, hogy a gyermek az étkezés után mosogasson el, rakjon rendet, akkor ezt neked kell megmutatnod a számára, hogy azt majd mint mintát, példát kövesse, hiszen erre fog emlékezni. Döntsd el, hogy mit szeretnél, hogy a gyermeked milyen személy legyen és hogyan emlékezzen rád akkor amikor Te már nem leszel az élők sorában, mert akkor annak megfelelően kell viselkedned, példát mutatnod, dolgoznod, stb. Ami még nagyon fontos: a gyermeknek amíg világ a világ, sőt azon túl is két szülője van. Tehát, a gyermek nevelését mindkét szülőnek közösen, a közös megbeszélés szerint meghatározott szellemi-, erkölcsi elvek mentén és célok szerint kell végeznie, méghozzá egybehangzóan, összhangban és következetesen. Ha ugyanis az egyik szülő valamire azt mondja, hogy rossz, míg a másik szülő ugyanarra azt mondja, hogy jó az, vagy nincs azzal baj, az a gyermekben bizonytalanságot, biztonság-hiányt okoz és negatívan hat a fejlődésére, azaz szorongó, időnként agresszív személyiségjegyekkel rendelkezhet.
A gyermekkel soha nem szabad türelmetlennek lenni, hiszen azt tanulja, amit Te tanítasz neki. Ha valamit nem tud, akkor azt Te nem tanítottad meg neki.
*A jelen cikk tartalma részleges felülvizsgálatot igényel a webbeteg oldalán pszichés betegségek kategóriában közzétett tartalmak és máshol fellelhető kapcsolódó tartalmak ismeretében. Lsd. pl. A nárcisztikus személyiségzavar világát éljük?
